Kövesdi Ferenc vagyok, már gyermek korom óta érdekel a Bonsai kultúra! Maga a szellemiség ami körül veszi, illetve a természethez való közelsége! Még gyerek cipőben járok e csodálatos tevékenységben, de egy jó baráti társaságra leltem, ahol megtanulhatom a tapasztaltabb társaimtól e természet adta alkotás örömét!

A nevem Csaba. A Crataegus nevet azért választottam, mert elég sok galagonyám van, amiért a csoportban már nevettek is rajtam, de ha még találok a yamadorik alkalmával, és arra alkalmasak, akkor hazajönnek velem :).
Nem vagyok bonsai mester, sőt! Egy igazi kezdő vagyok, akinek meg van a kellő lelkesedése. Az első bonsainak nevezhető fámnak 2008-ban lettem a tulajdonosa. Utána sokáig csak ő volt, majd elkezdtem egyedül járni a földeket, erdő széleket a lakóhelyem körül. Sokat olvastam az angol és német oldalakat, hogy információt gyűjtsek a bonsai neveléséről, hogy mit hogyan kell csinálni, mert a magyar oldalakon nem nagyon találtam használható infót, vagy amit találtam annál többre volt szükségem.
Általában nem hiányzott a társaság sem az információ csere, mert nem gondoltam, hogy ez a hobbi ennyire az életemmé válik. Csináltam, amit csináltam, mikor 2014-ben kaptam egy telefont, hogy menjek el egy bonsai workshopra. Gondolkodtam, majd úgy döntöttem, csak nyerhetek rajta, illetve a, mit veszíthetek a helyes megfogalmazás. Itt ismertem meg az Isike Magasaki Bonsai tagjait. Óriási lökést adtak nekem, és olyan információkhoz juthattam, amit addig nem olvastam.
Nem nagyon szeretném bő lére engedni a bemutatkozást, de nagyon sok embernek köszönhetek nagyon sok mindent. Leginkább Joshi sensei-nek a tanácsokért, és azokért a dolgokért, amit nem is magyaráz el, hanem csak el-elejt 1-2 mondatot, és azon jár az agyam, hogy ezt miért mondta, mit is kéne csinálnom.

Ilyenkor pont azt érzem, mint mikor iskolába jártunk, és a tanműhelybe azt mondta a mesterünk, hogy srácok a szakmát el kell lesni.
Amióta ismerem az csoport tagjait nem kell egyedül járnom az erdőt, mezőt, hanem vannak társaim. Yamadori közben, ha találunk valamit, akkor már a helyszínen megszoktuk beszélni, ki mit gondol a kiszemelt fáról.
Azóta más szemmel látom a bonsait, és azt hiszem a fáim minőségén is meglátszik, vagy meg fog látszani, de ezt majd az idő megmutatja. El kell még egy pár évnek múlnia, mire normális fáim lesznek, de nem aggódok.

És akkor 1-2 kép a fáimról:

Mi vagyunk a Józsi meg az Ica.2002 óta bonsai-ozunk együtt.A Mecsekben az erdő közepén lakunk.A képekből láthatjátok,hogy a bonsai minden ágával foglalkozunk:yamadorizunk,faiskolázunk,alakítunk,ápolunk,filozofálunk,játszunk.Az Icáé a Shohin részleg és a kiegészítő növények,meg a fotózás,és a Józsié az összes többi(ez a nagyobbik rész)