Ennek a Galagonyának az előző cikke ezen a linken található >>

Ez a galagonya 5 éve került hozzám. Ő volt az első yamadorim. A fenti képen a 2012-es (kiásás utáni kép) és a jelenlegi kinézete látható. 2013 tavaszán kezdtem el a törzsét kialakítani úgy, hogy minél inkább hasonlítson a természetben található halott fa részekre. Akkor még igencsak a lelkesedés hajtott, és nem sok tudás, pláne nem marási tudás volt a tarsolyomba, de nagyon sok halott fát néztem, és fényképeztem le a vadonban, és próbáltam hozzá hasonlót kialakítani. Rájöttem (lehet tévesen), hogy a marás lehet bármilyen részletes, akkor sem lesz nekem tökéletes, viszont egy év elteltével, mikor az idő kezdi el "marni", akkor nagyon sokat számít a részletesség, mert valóban úgy néz ki, mintha a természet alakította volna, csak egy kicsit felgyorsítottam az időt. 2013 óta minden fél évben martam rajta egy kicsit, mert addig nézegettem, mit - hogyan kéne csinálni, mert nem rajzolok szépen, és amikor megvolt a terv a fejemben, akkor megcsináltam. Mikor kész volt a terv, akkor a munka befejezettnek volt tekintve, hogy a következő lépést is rendesen átlássam. 2016 decemberben megalakítottam, és ahogy időm engedte, meg is akartam marni a törzsét, mert hiányzott belőle az igazán finom részlet. Ez most januárban sikerült (2017 január), és úgy gondolom sikerült megvalósítani a részletességet, hogy ne legyen sima és feltűnően sok egyenes szakasz sehol, hanem mélyedésekkel, "kikorhadásokkal" imitálva az időt 99%-ban kész van. 100% nem lehet, mert egy fa szerintem soha nincs kész. :-D

Az egész törzsön, ahol túl egyenletes, túl homogén volt, ott bele,martam egy kis odút, mélyedést, vagy csak egyszerűen "megtörtem" a felszínét hogy mikor jön az idő dolgozni vele, akkor sokkal könnyebb dolga legyen, és 1 év múlva mikor ránézek a fára, egy olyan mart törzs köszönjön vissza, mintha tényleg a természet alakította volna ki. Nem hiszem, hogy maró mester lennék, ahhoz nagyon keveset martam még, de egy barázdált, vonalas, odús marást sikerült létrehoznom a halott törzs egészén. A legnagyobb bajom az volt, hogy nem volt igazán kicsi szerszámom hozzá, amit pótoltam. Szereztem 0,8mm-től 3mm-ig kicsi fúrófejeket (ami látható a videóban is) és ezekkel viszonylag könnyen meg lehetett csinálni, ami az elképzelésem volt. Szép apró mintákat lehet csinálni, de ennek a hátránya, hogy nagyon lassan halad az ember.
Többször mondtam már erről a fáról, de én biztos, hogy elfogult vagyok, mert ez a kedvenc (jelenleg a legkedvencebb :))) ), és ráadásul az első yamadori fám, de nagyon jó lett a végeredmény. Természetesen készítettem róla videót, de felgyorsítva tettem fel youtube-ra, mert senki nem nlézne végig egy három órás marást. Fényképet is készítettem ahol részleteiben lehet látni a végeredményt, és ha még hozzágondolom, hogy az idő is alakítani fogja, akkor én tényleg egy szép mart törzset látok.

Nagyon elégedett vagyok az eredménnyel!
Tavasszal tálba ültetem és egy szép zöld (antracit) tálat szereztem neki. Mit még megjegyeznék ennél a fánál, hogy tavaly, mikor a Mesterünk segített alakítani ezt a fát, utána, mikor hazajöttem nézegettem, és felidéztem miket mondott. Azt hiszem az volt az első olyan pont, hogy ráéreztem arra hogyan is kell csinálni, és milyen hiányosságaim vannak. Azóta kicsit másképp látom a fákat. Ezt külön köszönöm, mert ezt soha nem mondtam neki.

néhány kép a Galagonyáról:

A videó a munkáról:

Minden évben júniusban többnapos horgászat veszi kezdetét. Idén sem volt ez másképp, annyi különbséggel, hogy utazás előtt egyeztettem a tópásztorral, és vittem magammal ásót is, mert tudtam, hogy felperzselik a domboldalt. Gondoltam akkor szétnézek, mit lehet onnan megmenteni. Nem kis területről beszélünk, és a bejárása, úgy hogy minden fát meg akarsz nézni, nem kis feladat, de örömmel csináltam.
Találtam is 1-2 ígéretes galagonyát, ami még nem túl nagy, se nem túl kicsi. 4 darab galagonyát tudtam kiásni, 1 darab szilt, és 1 darab kökényt.
Június lévén, nem volt sok esélyem, hogy megmaradnak , de mindent elkövettem, hogy túléljék a kiásást, és a szállítást. Igyekeztem nagy gyökérlabdával kiemelni, úgy hogy a földet rajta hagytam. Visszasétáltam a horgászhelyre, és beletettem a tóba, hogy szívják meg magukat, mert a domboldal hihetetlenül száraz és agyagos volt. Mielőtt hazaindultunk jött a nehezebb része.
Be kellett csomagolni úgy, hogy a föld rajta maradjon, és nedves is legyen.
A gyökereket szépen körbe tekertem neylon csomagoló anyaggal (amivel a raklapos árukat szokták csomagolni), és ha leesett róla a föld, akkor visszalapátoltam, és megöntöztem vízzel, majd teljesen bebugyoláltam. Így utaztak 250 km-t. Hazaérve azonnal gödörásás, és elültetés, majd beiszapolás.
Megsínylették, más nem is volt várható, de bizakodtam, hogy megmaradnak. Van ami már újra hajt, és van ami még pihen. Zeolitot, és lávakövet kevertem össze homokkal ez lett a gyökér körül a szabadföldben. Eleinte naponta kétszer, háromszor kaptak "inni".

Ritkaság, de a legígéretesebb maradt meg, ereje teljében.

Van egy nagyon öreg Galagonyám , amiből bonsait szeretnék nevelni. Idén kicsit megsínylette, a lavórt, amibe raktam, így kérdéses volt, mi lesz vele.
A története nálam:
2011 decemberében ástam ki a sógorommal. Egy erdő szélén tisztogatás volt, és mivel előtte láttam már ezt a fát ott, szerszámokat vettem magamhoz, és visszamentünk. Megkérdeztük a "bácsit és a nénit", hogy kiszedhetjük -e a fát, amit már nem találtam. Mondtam nekik, hogy itt volt egy galagonya, és ha úgy is kiadták nekik, hogy tisztítás van, akkor kiásnám magamnak. Kérdezték mire kell, én pedig mondtam, hogy bonsai lesz belőle. Kicsit mulatságos volt, hogy csak néztek rám, hogy az meg mi…?
Mindenesetre megengedték, hogy körülnézzek. :)

Majd kerestem - kerestem, de nem találtam, mire a néni segített, hogy itt volt egy nagyobb fa, amit ők már visszavágtak, de nem tudták "kigyomlálni". Megmutatta, merre találom pontosan. Valóban, csak a törzs legalja marad, de nem szomorkodtam, mert nem volt vastag törzse felfelé. Gondolom az évek alatt mindig ez történt vele. Elkezdtük a csonkról leszedni az évek alatt rárakódott leveleket, és a földet.
Mikor nagyjából látható volt, akkor csodálkoztam igazán el. kb. 25cm-es össze-vissza korhadt, vágott törzs volt előttem. Nekiálltunk, és kiástuk. Nem volt egyszerű, de egyszerűen gyönyörűség volt ami kijött.

Néhány kép a kiásás után:
  

Itthon normális (hatalmas) cserépbe raktam, visszametszettem a maradék ágakat, és vártam a tavaszt mi fog történni. Szépen kihajtott, hozta az új hajtásokat, és szépen fejlődött. Ahogy láttam, melyik része él, derekasan megritkítottam, és mégjobban visszavágtam az ágakat.
2013 tavaszán át akartam ültetni, mert olyan hatalmas (vastag, és hosszú) volt (lefelé) a gyökere, hogy azt mindenképp csökkenteni kellett. Kicsit elkéstem az átültetéssel, mert a levelek éppen kibújtak, amikor  csináltam. Kivettem a hatalmas cserépből, és levágtam a vastag gyökereket. A vastagságuk kb.: 8-9 cm volt. A hossza, kb. 10-15 cm. A levágott gyökérből alig volt normális hajszálgyökér, így nem gondoltam, hogy bármi történhet a művelet után.
Semmi megrázkodtatás nem érte, látszott is rajta. Végül nem alakult jól a sorsa, mert 2013 nyarán valahogy leborult az állványról, ahol állt, és csak este mikor hazaértem vettem észre. Alig maradt értékelhető gyökere. A szívem majdnem megszakadt, hogy vége lesz.

Megkapta az igazán "királynak" szánt ültető közeget, és vártam, hogy erőre kapjon. Szépen el is kezdte. Ezen a ponton kezdődött az igazi élete nálam.
2014-ben szépen kihajtott, megjelentek az új hajtások, és megindult a fejlődés útján. Faragtam kicsit a törzsén, mert elképzelésem volt vele. Ideje lett megcsinálni. Nekiálltam, és kb. 20-25 perc alatt, az első halott ágat megfaragtam. A képeken látszik mit csináltam. Még nyers volt, és még finomítani kellett rajta, de lett benne egy odú, és az oldalán egy lyuk is. Mindez szabálytalan formában, mintha valóban a természet alakította volna ki.

2015 márciusában az egész elkorhadt törzs faragva lett, és a megmaradt hajtások drótozva lettek. Májusra szépet hajtott, ismét lett formája. Majd 2015 decemberében újra drótozva lett. Ezek a változások láthatóak a galériában.